Az interpretáció tehát maga a megújulás. Az előadóművész estéről estére megújítja a múlt művészetét, folyamatosan aktualizálja és értelmezi az alkotó gondolatait. A zene kiváltképp ilyen, hiszen ez a művészeti ág lényegében nem is létezik addig, míg elő nem adják. Nincs még egy olyan művészet, amelyben ennyiszer és ennyiféleképpen megvalósítható az előadás. Ahol alkotó és előadó ilyen szinten egymásra van utalva. Az új zenék megismerésén túl azért szeretünk koncertekre járni, hogy új felfogásban és köntösben halljuk a jól ismert dallamokat.

A Pannonhalmi Apátság, valamint az Arcus Temporum számos alkalommal bizonyította már, hogy vágyik és képes a megújulásra. Ősi hagyományokat őriz és ápol, miközben megszólítja a ma emberét. A Pannonhalmi Művészeti Fesztivál a klasszikuszenei programjain Bachot állít szembe Auerbachhal. Nem is szembe: egymás mellé állítja őket. Auerbach és Bach – mint egy kazetta A és B oldala. A név hasonló (nem lehet véletlen a szüntelen megújulást jelentő „patak” sem), a zene látszólag teljesen más, a két oldal között több száz év telik el, a lényeg mégis egy: végső soron mindkét életmű egy tőről fakad. Minden szerző ugyanannak a zenei hagyománynak az örököse. Mindketten folyamatos megújulás során jutottak el egyedi stílusukig és maradandó műveikig. Hiszen egy alkotóművész állandóan reflektál az elődökre, kikeveri saját stílusát, majd gyakran egy életművön belül is többször megújul. Minden mű olyan alkotás, amilyen addig még nem volt.

Johann Sebastian Bach szelleme ott van minden utána született zeneműben, saját darabjainak utánozhatatlan aurája és összetett felépítése pedig egy jó előadás esetén szinte tapinthatóvá teszi a mester zsenijét. A „szellemmel” és a „szinte tapinthatóval” ellentétben Lera Auerbach testileg is ott lesz a XVIII. Arcus Temporumon. Az 1973-ban született orosz-amerikai szerző kortárs zenei szókinccsel és 19. századi érzékenységgel újít meg akár 18. századi formákat. Igen sokoldalú művész, hiszen nemcsak komponál, de koncertzongorista, költő, prózaíró, festő és szobrász is. Az eseménysorozat kiemelt vendégművésze rögtön a nyitókoncerten színpadra lép: a fesztivál zenei művészeti vezetőjével, Keller András hegedűművésszel saját szonátájának európai premierjét játssza. Szombaton a Boldogasszony-kápolna meghitt terében szólalnak meg a két szerző művei, és ugyanez lesz második helyszíne a népszerű sétálókoncertnek is, amely a Főkönyvtárból indul az Auerbach vezénylésével megszólaló Anima Musicæ Kamarazenekar előadásával. A vasárnap délelőtti hangversenyt olyan nevek fémjelzik, mint Perényi Miklós, Klenyán Csaba vagy éppen Csalog Gábor, és természetesen nem maradhat el a Kiss Zsolt orgonajátékával megvalósuló imaóra sem. A vallási áhítat zenével való emeléséhez ezúttal az énekes Philipp György is hozzájárul. A zárókoncerten Auerbach vonósnégyesre és zenekarra írt, a törékeny magány témáját körüljáró nagyszabású művének hangjaival telik meg a Bazilika megrendítően szép tere, tökéletesen mutatva be, hogyan egyesül a hagyományos helyszín a megújult zenei világgal.

Az Arcus Temporum házigazdája a fesztivál törzsközönsége előtt ebben a szerepkörben már ismerős Mácsai Pál színművész lesz, aki az évek alatt szerzett tapasztalatait, a korábbi fesztivál emlékeit is előhívva ugyancsak megújulva tér vissza Pannonhalmára. Az általa vezetett koncertek így egyszerre lehetnek nosztalgikusak, mégis újak. Lesz bennük ismerős elem, mégsem vethetők össze a korábbiakkal. Ahogy bizonyos műveket is hallottunk már sokszor. De nem itt. De nem így. Kívánjuk, hogy valamennyi idelátogató találja meg a maga megújulását, mindenkinek jusson felfedezés, rácsodálkozás és felfrissülés; töltődés, inspiráció és kikapcsolódás.

Mona Dániel zenetörténész